|
2011-11-25 10:03:39, péntek
|
| |
| |
Adél a szőke copfos kislány 10 éves volt, mikor a karácsony minden
részletével tisztában lett. Ezen a karácsonyon Ő is részt vehetett
minden munkálatban, így mire a karácsonyfa díszítésére került a sor
már jócskán el is fáradt. Egy ideig adogatta szüleinek a díszeket,
miket alaposan szemügyre vett és megcsodálta némelyik ragyogását.
Voltak kedvencei, melyek eddig Adél minden karácsonyán jelen voltak.
A szaloncukrok adogatása már nem nyújtott akkora élvezetet Adél
számára, így csendesen beült egy hatalmas fotelba és onnan nézte
szüleit, ahogy a fát tovább díszítették. Adél szerette volna kivárni a
végét, de szempillái egyre nehezebbekké váltak, míg végül álomba
szenderült.
Adél becsukott szemmel is a készülő karácsonyfát látta, de valami
más és valami titokzatos volt a fán. A díszek, melyeket még nem is
oly rég a kezében tarthatott, lágyan himbálództak a fán. Adél valami
neszeket is hallott, de egy hangot teljesen tisztán felismert, a csengő
hangját, ami akkor nem ércesen csilingelő, hanem olyan kétségbe
esetten csengő volt. Adél hallani is vélte, hogy mint mond:
- Ó, jaj! Ó, jaj!
- Mi a baj? Miért jajgatsz?- kérdezte a szomszéd ágon lógó hópehely.
- Ó jaj! Elgörbült a nyelvem, s így nem tudok tisztán fényesen csengeni!
- Nem?- kérdezte a hópehely.
- Nem! Kellene valaki, aki kitudná egyengetni! Ó, de ki ért ehhez?
- Hm, hát ez nagy gond, mert mi mindannyian szeretjük, mikor énekelsz!
- De így nem lehet énekelni, szépen csengeni!- s a csengő már majdnem
sírt, mikor hópehely, megint hozzá szólt
- Figyel ide csengő, innen a harmadik ágon van a hintaló,ő biztos tudja
mit is lehetne tenni!
- Ő? Ő, miért is tudná?
- Hát, mert te fémből vagy, s a hintaló lábán is fém cipők vannak, hátha
tudja- s rögtön meg is szólította a hintalovat.
- Hahó, hintaló!- a hintaló először nem tudta ki szólítja, majd az izgő
mozgó hópelyhet látva rögtön tudta, hogy csak is ő lehet.
- Mit akarsz!
- A csengőnek elferdült a nyelve, nem tudod ki tudná megjavítani,
hogy estére szépen csengjen?
- Miért, ő nem tudja kinyújtani?
- Csengő! Te nem tudod kinyújtani a nyelved? Ezt kérdezi a hintaló!
- De kitudom nyújtani, de attól még ferde marad.
- Ó, te szegény!- így már ketten sajnálták a csengőt, s egyszer csak
a hintaló eszébe jutott, hogy a hóember a szomszédja esetleg tudja
ki is segíthetne a csengőnek.
- Hóember! Pszt, hóember!
- Tessék!
- A csengőnek elferdült a nyelve és nem tud majd este csengetni,
nem tudod ki segíthetne rajta?
- Aha! - s a hóember, hogy lássa melyik is az a csengő, nyújtogatni
kezdte a nyakát
- Hát talán a kis ember a fa másik oldalán.
- Szent ég! A másik oldalon! - esett kétségbe a hópehely.-
- De hát, oda, de hogyan?
Nagy-nagy sustorgás támadt a díszek között, míg a kisemberig is
eljutott a szegény csengő esete. A kisember mindenhez értett, de
nem tudta hol keresse a csengőt
- Hahó csengő, merre vagy? kiáltotta a kisember a fa túlsó oldala felé.
- Itt! Itt, fentről a harmadik elágazás harmadik hajtásán!
- Hú, az nagyon magasan van!
A díszek, megint suttogásba fogtak, s mindegyik a támogatásáról
biztosította a kisembert.
Mivel rengeteg dísz volt a fán, minden ágon volt, aki segítette egy
következő ágacska felé.
Először a kéményseprő tartotta a létráját, majd egy angyalka segített
felhúzódnia a következőre, majd az arany girlandon tudott viszonylag
sokat haladni a csengő felé, mire nagy nehezen elérte.
- Ó, jaj! Ó, jaj! - sóhajtozott csengő, még akkor is.
- Szóval te vagy a beteg csengő?
- Nem vagyok beteg, csak ferde a nyelvem, s így nem szólok szépen!
- Mutasd ide, hadd nézzem! - a kis ember bebújt a csengő alá és igen
hangosan kalapálgatott, amit a többi dísz igen nagy rosszallással
fogadott, míg nem egyszer csak hallani vélték a csengő kristálytiszta
csengését. A kisembernek köszönetet mondott a csengő a már újból
szépen csengő hangján, s csak csilingelt és csak csilingelt.
Adél csilingelésre ébredt, mert apukája bizony már javában rázta a
karácsonyi csengőt, hogy kezdhessék az ünneplést.
- Hát mégis szépen szól? - kiáltotta Adél, de rögtön tudta is, hogy
amire Ő gondolt, az csak egy kedves álom volt, s mosolyogva nézte
végig a díszeket a szép nagy karácsonyfán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
Címkék: kristálytiszta, kalapálgatott, rosszallással, támogatásáról, csilingelésre, biztosította, szaloncukrok, nehezebbekké, himbálództak, karácsonyfán, karácsonyfát, megcsodálta, kéményseprő, díszítésére, karácsonyfa, felhúzódnia, mindannyian, díszítették, kisembernek, munkálatban, sóhajtozott, következőre, megjavítani, karácsonyán, karácsonyon, nyújtogatni, részletével, szenderült, mosolyogva, kisemberig, egyengetni, szólította, kinyújtani, ragyogását, szempillái, suttogásba, szőke copfos, karácsony minden, karácsonyfa díszítésére, ideig adogatta, szaloncukrok adogatása, hatalmas fotelba, készülő karácsonyfát, kezében tarthatott, hangot teljesen, szomszéd ágon, harmadik ágon, hintaló lábán, hintaló először, csengőnek elferdült, hintaló eszébe, szomszédja esetleg,
|
|
Offline
